A játék eredete és története

A bridzs őse a XVII. század közepétől játszott whist nevű játék volt. A whist valószínűleg orosz eredetű, de török közvetítéssel Konstantinápolyon és Kairón keresztül jutott el Nyugat-Európába, ahol elsősorban az elit klubokban játszották.

A bridzs nevének eredete: egy 1886-os brosúra, melyet a British Museum-ban őriznek és a címe: "Biritch, or Russian Whist". Európában 1888-ban Glasgowban játszották az első klubok közötti mérkőzést. 1891-ben alapították meg az Amerikai Whist Ligát; a versenyek megrendezéséhez bevezették a Kalamazov tálcát, azaz a leosztott partik számára készített tokokat. Megjelent az első könyv a versenyrendezésről John T. Mitchell tollából, ami szintén mérföldkő volt, ugyanis John T. Mitchell találta ki az első páros-verseny mozgatást - mind a kiosztott partik a tokokban, mind a párok mozognak a verseny során - és a matchpoint számítási módszert, azaz a verseny-értékelését. Ezeket az óta is használjuk. A múlt század végén egyre több helyen a whist szerepét átvette a bridzs. Újdonság volt, hogy a bridzsben a játékos (felvevő) maga határozhatta meg az adu színét. Bevezették a kontrát és a rekontrát, valamint azt, hogy a felvevő partnere leteszi az asztalra (dummy whist) a lapjait. Megszűnt a felülütési és lopási kényszer.

A bridzs fejlődésének főbb lépései:

• 1925-ben Harold S. Vanderbilt bevezeti az új számolási módszert - ez a Contract Bridge.
• 1929-ben megjelenik az első újság: The Bridge World, kiadója Ely Culbertson.
• 1930-ban megjelenik a Blue Book, írója Ely Culbertson.
• 1935-ben megrendezik az első Világbajnokságot.
• 1999-ben a Bridzs Világszövetséget felveszik az olimpiai sportok közé, így a bridzs előbb bemutató jelleggel, majd remélhetőleg véglegesen is felkerül az Olimpia programjába (a téli sportok közé).