Versek a Bubi Klubról

Hofer Alice játéktársunk Kosztolányi Dezső Akarsz-e játszani című versét költötte át bubisra. (A bal oldali fotón Kosztolányi Dezső, a jobb oldalin Hofer Alice a képen jobb oldalt a 2019-es Amatőr Bridzsfesztivál párosversenyén játszik)

 

Akarsz-e játszani

(Kosztolányi Dezső után szabadon)

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
a Budaörsi Bridzsklubba bemenni,
parti közben okosnak látszani,
nagykomolyan Kelet–Nyugatra ülni,
hideg kólát pohárba tölteni,
vesztőt dobálni, jó lapnak örülni,
pénzedet belépőre költeni?

Akarod-e végig játszani élted,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet -e közben kávét inni véled,
mibe a büfés nyomott forró gőzt?

Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
szanz felvételnél hosszú színtől félni,
amíg kint fagyot lehel a november
a kubvezető helyes ifjú ember,
ki zsűrizik, ha bárki kiakad?
Akarsz játszani pikket mans alatt,
hosszú káróval sok pontot adót,
szlemet, gémet, és mindenféle jót?

Akarsz-e menteni bellben gémerőt,
belicitálva némi hihetőt?

Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mi valóra vált?

Bridzsasztalnál – hogyha kell már jöjjön –
egy nagy szlemmel legyőzni a halált?

Hofer Alice
2019. április 8.

És írt egy verset az Amatőr Bridzsfesztiválról is:

Amatőr bridzs fesztivál
(Budaörs, 2019. április 13)

Amatőr bridzsfesztiválra
Tamás hívott engem,
bíztatott, hogy a tudásom
ilyen szinten rendben.

Kecsegtetett azzal is, hogy
nagyon jó a konyha,
finom étel kárpótol majd,
eredményem hogyha

nem lesz olyan dicsőséges
mint amire vágynék,
egyébként is örömforrás
már maga a játék.

Az, hogy mik lesznek a díjak,
tőle meg sem kérdtem,
véletlenek vannak ugyan,
de ily nagyok, kétlem.

Tizenharmadikán történt
meg a jeles eset,
az idő kint elég zord volt,
éppen hogy nem esett.

Tíz előtt már összegyűltünk
majdnem százan párban,
közöttük már sok ismerős
lelkes arcot láttam.

Majd az elnök köszöntötte
az egybegyűlteket,
életéről mesélt kicsit,
tanulság tán neked.

Mondandójának lényege:
legyél  nő, vagy férfi,
ne hagyj fel a bridzsezéssel
és hosszan fogsz élni.

Elkezdődőtt a játék, én
északra kerültem,
megtanultam a bridzs-mate-et,
senki se különbben.

Huszonkettő asztalcsere,
negyvennégy felvétel,
ez volt a napi programunk
közben egy ebéddel.

Változó volt a lapjárás,
főleg töredéket
játszottunk mindkét oldalon
s időnként egy gémet.

Két kis szlem is kerekedett,
de csak gémet mondtunk,
legtöbben így voltak vele,
így lett elég pontunk.

Partik jöttek, partik mentek
fáradt az értelem,
vágyaimba bevillant már
többszöt az étterem.

Mire végre kiböjtöltem
s a földszintre mentem,
attól tartottam hogy ülni
nem akad már helyem.

De mire a tálba raktam
mindent, mire vágytam,
felszabadult több szék és
mi leülhettünk bátran.

Igazat kellett ott adnom
akkor a Tamásnak,
olyan finom volt az étel,
nem adnám azt másnak.

Kedvencem a vadpörkölt volt,
ha lenne itt módja,
kerekedne tollam alól
egy hozzá írt óda.

És mi után így beteltünk
minden földi jóval,
következett Nagyiván úr
egy szellemes show-val.

Hogy hisz lélekvándorásban,
nem tudtam Tamásról,
asztalonként több életet
osztott ki kapásból.

A játékban, ki többet tud,
az tovább is élhet,
nem úgy mint politikában,
kérdezz néhány kémet.

Őriztük az életünket,
ameddig lehetett,
csapatokból, ki tovább élt
számoltunk vagy hetet.

Ezután már tétje nélkül
élveztük a műsort,
tippeltünk  pl. hogy a Blackwood
fogalom, vagy név volt.

A második fordulóba
új erővel vágtunk,
kávéval is felfrissítve
szürkeállományunk.

Tokok jöttek – tokok mentek,
az  idő meg haladt,
vágyainktól az eredmény
kicsit hátra maradt.

Mire fél hatot mutatott
kezemen az óra,
befejeződött a játék
s vártunk a zárszóra.

Falra került az eredmény,
és a díjazottak
boldog mosollyal arcukon
érmekhez jutottak.

Hofer Alice
2019. április 17.